Térkép - Kolkata

Kolkata (bengáliul: কলকাতা, IPA:kɒlˈkɑːtə, magyaros átírásban Kalkáta ) vagy régi nevén: Kalkutta (angol: Calcutta) az északkelet-indiai Nyugat-Bengál állam fővárosa, amely a Húgli (Hooghly) folyó, a Gangesz-delta legnyugatibb ága partján helyezkedik el. Nevét a hindu mitológia egyik közismert alakjáról, a bosszúálló Káli istennőről kapta, akinek szentélye a Kálighát nevű negyedben található.

1772-ben, kiérdemelve a Brit Birodalom (London után) második városa címet, Brit India, a „rádzs“ – a brit uralom – fővárosa lett. Infrastruktúrája is ennek megfelelően épült ki. Neoklasszicista középületei angliai épületek mintájára készültek. Az egyik tibeti útja során Dardzsilingben elhunyt és eltemetett Kőrösi Csoma Sándor az 1784-ben alapított az Ázsiai Társaság Choringee úton álló épületében írta meg az első tibeti-angol szótárt. India hetedik legnépesebb városa. Elővárosokkal együtt a Föld tizennyolcadik legnépesebb várostömörülése.

Kolkata hanyatlása 1869-ben, a Szuezi-csatorna megnyitásával kezdődött, majd 1911-ben, amikor a brit gyarmati kormányzat Új-Delhibe költözött, tovább folytatódott. A megfogyatkozott költségvetéssel a városépítés képtelen volt követni a hihetetlen népszaporulatot. 1947-ben a felszabaduláskor Brit Indiát három részre osztották. Kelet-Pakisztánból (a mai Bangladesből) hindu menekültek tömege lepte el a várost. Korábban az oktatás, a tudomány, a kultúra és a politika központja volt, az ország 1947-es függetlenné válása után azonban gazdasága stagnálni kezdett, de az ezredforduló óta ismét nagy fejlődés tapasztalható. A többi nagyvároshoz hasonlóan Kolkata is urbanizációs problémákkal küszködik, úgy mint a szegénység, a légszennyezés és a forgalmi dugók.

Kolkata forradalmakkal teli történetéről is nevezetes, a nemzeti függetlenségi mozgalomtól a baloldali szakszervezeti mozgalmakig.

A város közelében található chandraketugarhi leletek bizonysága szerint a környék már több mint két évezrede lakott. A város írott története azonban 1690-ben kezdődik, amikor a Brit Kelet-indiai Társaság elkezdte konszolidálni a kereskedelmi tevékenységét Nyugat-Bengálban. A város alapítójának hagyományosan Job Charnockot, a Társaság adminisztrátorát tartják, ezt azonban a legújabb kutatások nem erősítették meg. 1702-ben a britek befejezték Fort William építését, amely a csapatok helyi bázisául szolgált. Kalkuttát elnökségi várossá (Presidency City) nevezték ki, később a bengáli elnökség (Bengal Presidency) székhelye lett. Mivel gyakran összeütközésbe kerültek a franciákkal, a britek 1756-ban fejleszteni kezdték az erődjeiket. Amikor Siraj-Ud-Daulah bengáli náváb militarizációellenes tiltakozását figyelmen kívül hagyták, megtámadta és elfoglalta Fort Williamet, a gyarmati arisztokrácia tagjainak tucatjait Fort William szűk börtönébe záratta, ahol másnapra kb. negyvenen megfulladtak. Ez volt a hírhedt „fekete lyuk incidens” (Black Hole incident). A Társaság szipojaiból és brit katonákból álló katonai alakulat, melyet Robert Clive vezetett, a következő évben visszafoglalta a várost. 1772-ben Kolkatát a Brit India fővárosának nevezték ki, bár 1864-től kezdődően minden nyáron áthelyezték azt Simlába, a hűvös hegyi városkába. Ebben az időben kezdték meg a környező mocsarak lecsapolását és a kormányzati negyed kiépítését a Hugli folyó partján.

Nagy részben Richard Wellesley főkormányzó (1797–1805) érdeme a város növekedése és a középületek fejlesztése, ami miatt a város a Paloták Városa nevet kapta. A város volt a központja a Brit Kelet-indiai Társaság ópiumkereskedelmének is a 18–19. században. A helyben termelt ópiumot elárverezték, majd Kínába szállították. A 19. század elejére Kolkata két elkülönült területre oszlott, az egyikben (White Town – Fehér Város) a britek, a másikban (Black Town – Fekete Város) a helyiek éltek. A fekete város nyomora már akkoriban is elképesztő méreteket öltött. Az 1850-es években a város ipara gyors fejlődésnek indult, különösen a juta- és a textilipar. Ennek hatására a britek jelentősen fejleszteni kezdték az infrastruktúrát: vasutakat és távírókat létesítettek. A brit és az indiai kultúra összefonódása a városi indiaiak új bábu megtisztelő címmel szólított osztályának kialakulásához vezetett, melynek tagjai gyakran hivatalnokok vagy szakemberek voltak, többnyire angolbarátok, akik újságot olvastak, és általában magasabb kasztokba tartozó hindu közösségekhez tartoztak.

A 19. század folyamán véghezvitt társadalmi-kulturális reformok, az úgynevezett bengáli reneszánsz, a köznép általános felemelkedéséhez vezetett. 1883-ban Surendranath Banerjea nemzeti konferenciát szervezett, amely első volt a maga nemében a 19. századi Indiában. Kolkata fokozatosan az indiai függetlenségi mozgalom központjává vált, különösen a forradalmi szervezetek tekintetében. Bengália 1905-ös közösségi alapokon történt kettéosztása széles körű tiltakozásokhoz, valamint a brit áruk bojkottjához vezetett (Swadeshi mozgalom). Ezek az események, valamint a város adminisztráció szempontjából kedvezőtlen elhelyezkedése India keleti szélén arra ösztönözte a briteket, hogy 1911-ben a fővárost Delhibe helyezzék át.

A II. világháborúban a város kikötőjét kétszer is bombázta a japán császári hadsereg. Amikor 1943-ban az élelmiszer-tartalékokat a szövetséges csapatoknak juttatták, éhínség tört ki, melynek következtében több millió bengáli meghalt. 1946-ban a muzulmán állam létrehozását követelő csoportok erőszakhullámot okoztak, melyben 2000 ember halt meg. India felosztása 1947-ben szintén véres erőszakhoz vezetett, melynek során jelentős demográfiai változások történtek. Pandzsáb és Nyugat-Pakisztán között nagyjából azonos létszámú lakosság cserélődött ki, Bengálba viszont mintegy 4 millió hindu érkezett Kelet-Bengálból. Az úgyis túlzsúfolt kolkatai nyomornegyedekben éhínség uralkodott, aminek számtalan áldozata volt.

Az 1960-as és 1970-es években – áramszünetek, sztrájkok és az erőszakos naxalita marxista mozgalom hatására – nagyban romlott a város infrastruktúrája, amely a gazdaság stagnálásához vezetett. 1971-ben az India-Pakisztáni háború során több ezer menekült érkezett Kalkuttába, amely szintén jelentősen megterhelte a város infrastruktúráját. Az 1980-as évek közepén Mumbai (régebben Bombay) megelőzte Kalkuttát lakosságszám tekintetében. Kolkata az indiai kommunizmus erős bázisa, mivel Nyugat-Bengált három évtizede a világ leghosszabb ideje működő demokratikusan választott kommunista kormánya, a CPI(M) párt dominálta Baloldali Front (Left Front) uralja.

Az 1990-es évek közepén központilag bevezetett indiai gazdasági reformok hatására a város gazdasága fejlődésnek indult. 2000 óta az információtechnológiai (IT) szolgáltatások új életet leheltek a város stagnáló gazdaságába. A gyáripar szintén fejlődésnek indult.